Országos Kéktúra: mind a 27 szakasz Írott-kőtől Hollóházáig

Az Országos Kéktúra klasszikus nyugati kezdőpontja az Írott-kőn található. A 882 méteres csúcsról a Kőszegi-hegység erdein keresztül ereszkedik le az út Kőszeg térségébe. A szakasz eleje a teljes etap leghegyvidékibb része: erdők, határ menti ösvények és a Kőszegi-hegység jellegzetes középhegységi környezete adja meg a Kéktúra első kilométereinek hangulatát.

Kőszeg után a domborzat jelentősen megszelídül. A további út már sokkal nyugodtabb, hosszú vándorlás Sárvár felé. A 71,5 kilométer miatt ez nem reális átlagos egynapos szakasz: a legtöbb túrázó több etapra bontja. A viszonylag csekély 555 méteres összesített emelkedés jól mutatja, mennyire más karakterű a hegyvidéki kezdés és az utána következő síkabb terület.

A Sárvár és Sümeg közötti 72,4 kilométer az OKT egyik leghosszabb, ugyanakkor összesített szintemelkedésben az egyik legkímélőbb nagy szakasza. A Kemeneshát és Kemenesalja falvai, mezőgazdasági területei, erdőfoltjai és hosszú földútjai egészen más karaktert adnak, mint a Kőszegi-hegység.

A szakasz fő nehézsége nem a meredekség, hanem a távolság. A hosszabb, kevésbé látványos összekötő részek mentálisan is más túrázást kívánnak, mint egy csúcstúra. Kelet felé haladva Sümeg várhegye egyre markánsabban jelenik meg, és a vár az etap egyik legerősebb vizuális zárópontja.

Sümeg után az út ismét jóval hegyesebb karaktert kap. Az OKT-03 erdős hegyhátakon, várromok közelében és kisebb településeken keresztül közelíti meg a Balaton nyugati térségét. Tátika és Rezi vára a szakasz legismertebb történelmi látnivalói közé tartozik; elérésükhöz az aktuális nyomvonalhoz képest rövid kitérővel is számolni kellhet.

Az út Hévíz környezetét is érinti, majd Keszthely felé már egyértelműen megjelenik a Balaton térségének hangulata. A Festetics-kastély, a kastélypark és Keszthely belvárosa külön programként is megérhet néhány órát, ezért ennél a szakasznál sokan nem egyszerűen a lehető leggyorsabb áthaladásra terveznek.

Az OKT-04 Keszthelyről a Keszthelyi-hegység belsejébe vezet. A városi kezdést hosszú, összefüggő erdei utak követik, és a szakasz nagy részének hangulatát nem egyetlen kiemelkedő látványosság, hanem maga az erdős hegység adja.

Kelet felé haladva egyre karakteresebben rajzolódnak ki a Tapolcai-medence tanúhegyei. Ez a rész mintegy átvezetés a nyugat-balatoni erdős tájból a következő szakaszok vulkanikus, szőlős, panorámás világába. A közel harminc kilométer és az 560 méter emelkedés egy erős, de jól tervezhető egynapos etap lehet.

Az OKT-05 a 27 nagy szakasz között kifejezetten rövid, de látnivalókban sűrű etap. Tapolca Malom-tavának térségéből a Kéktúra a Szent György-hegy felé indul, ahol bazaltos sziklaformák, szőlők és széles panorámák váltják egymást.

A szakasz Szigliget térségén keresztül érkezik Badacsonytördemicre. A Szigligeti vár és az Avasi templomrom különösen erős történelmi pontjai ennek a rövid etapnak. A mindössze 17,1 kilométeres táv miatt jó választás lehet első kéktúrás napnak is, bár a Szent György-hegy emelkedői így is érezhetők.

A Badacsonytördemicről induló hatodik szakasz rögtön a Badacsony meredek oldalával kezdődik. A Bujdosók lépcsője, a bazaltformák és a Balatonra nyíló kilátások után a Kéktúra továbbfűzi a tanúhegyek világát: Káptalantóti, Csobánc, Szentbékkálla, a Káli-medence és a Fekete-hegy térsége mind más karakterű tájat ad.

Balatonhenye után a táj fokozatosan bakonyiasabbá válik, és a szakasz Nagyvázsonyig folytatódik. A 49,3 kilométerhez 1575 méter emelkedés társul, így ez már egyértelműen többnapos nagy szakasz. A nyílt hegyoldalak miatt meleg, napos időben a hőség és a vízellátás külön tervezési szempont.

Nagyvázsony után az OKT végleg maga mögött hagyja a Balaton-felvidéki tanúhegyeket, és egyre összefüggőbb bakonyi erdőkbe érkezik. A szakasz legfontosabb magaslati pontja a Kab-hegy térsége, amelyhez jelentős emelkedéssel jutunk fel.

A Kab-hegy után Úrkút következik, majd erdős, hullámzó terepen érkezünk Városlődre. A 24,7 kilométeres hossz és 515 méter emelkedés már egy jól teljesíthető, de teljes túranapot jelent. A szakasz átmenetet képez a Balaton-felvidék és az Északi-Bakony magasabb erdei között.

A Városlőd és Zirc közötti szakasz már a Bakony hegyvidékibb arcát mutatja. Patakvölgyek, régi erdei utak, magas bükkösök és kisebb bakonyi falvak váltják egymást. A Kéktúra Bakonybél térségét is érinti, ahonnan a Kőris-hegy felé vezet tovább.

A Kőris-hegy 709 méteres magasságával a Bakony legmagasabb pontja, így természetes csúcspontja ennek az etapnak. A szakasz 39,8 kilométeres, és 1105 méter emelkedést gyűjt össze, tehát a klasszikus nagy szakaszt érdemes legalább két napra bontani. Zirc a Bakony egyik legjobb közlekedési és szolgáltatási csomópontja.

Az OKT-09 egyik legjobb tulajdonsága a táj folyamatos váltakozása. A Gaja-patak vízhez kötődő, erdős völgyei után szárazabb, nyíltabb fennsíkokra érünk, majd újra szurdokos, erdős területek következnek.

A Római-fürdő a Gaja egyik leglátványosabb sziklaszurdoka; a hivatalos útvonalról rövid kitérővel érhető el. Tés térségében a fennsík és a híres szélmalmok egészen más karaktert adnak, majd a Gaja-völgy Bodajk felé ismét zártabbá válik. Az 57,4 kilométer és 1220 méter emelkedés többnapos tervezést indokol.

Bodajk után a Kéktúra a Vértes erdős mészkővidékére lép. Gánt bányászati múltja, Várgesztes, a hegység kisebb várromjai és a hosszú, csendes erdei szakaszok adják ennek az etapnak a jellegét.

A Vértes nem különösebben magas, de a hullámzó terep 55,7 kilométeren 1370 méter emelkedést gyűjt össze. A vízvételi helyeket és a napi kiszállási pontokat érdemes előre megtervezni, mert hosszabb részeken kevés település kerül közvetlenül útba. Vitányvár a hegység egyik látványos romja; ha külön kitérőt tervezel hozzá, annak aktuális nyomvonalát külön ellenőrizd.

A Szárliget és Dorog közötti OKT-11 már számok alapján is az egyik komolyabb nagy szakasz: közel 69 kilométerhez 2175 méter emelkedés társul. A Gerecse alacsonyabb középhegység, de a sok egymás után következő fel- és lemenet jelentős terhelést ad.

Pusztamarót, Mogyorósbánya és a Nagy-Gete a szakasz jellegzetes pontjai. A mészköves, helyenként szárazabb hegyoldalak más karakterűek, mint a Bakony nagy bükkösei. Ezt a nagy szakaszt érdemes több napra bontani, és a vízellátást különösen nyári időszakban előre megtervezni.

Az OKT-12 a hosszú Gerecse-szakasz után jóval kompaktabb. Dorogról a Pilis előterén, mészköves hegyoldalakon és erdei utakon halad Klastrompuszta felé, amely a magyar pálos rend történetének egyik fontos helyszíne.

A mindössze 18,4 kilométeres táv és 530 méter emelkedés miatt ez a klasszikus szakaszok között kifejezetten alkalmas egy nap alatt történő teljesítésre. A terep azonban nem teljesen sík: a Pilis rövid, de markáns emelkedői így is megdolgoztatják a lábat.

Piliscsaba után a Kéktúra a Nagy-Szénás kopár, védett dolomithegyére kapaszkodik. A nyílt tetőről széles panoráma nyílik a Budai-hegységre és a környező településekre, majd a Zsíros-hegy és erdős szakaszok következnek.

A Hűvösvölgy felé vezető út egyik karakteres része a Remete-szurdok térsége. A szakasz jól tömegközlekedhető településeket köt össze, így logisztikailag az OKT könnyebben szervezhető részei közé tartozik. Ennek ellenére a 645 méter emelkedés teljes értékű hegyi túranappá teszi.

A mindössze 14,1 kilométeres OKT-14 a klasszikus 27-es felosztás legrövidebb szakasza, de ettől még nem sík séta. Hűvösvölgyből a Glück Frigyes út és Határnyereg felé halad, majd az Árpád-kilátó és Fenyőgyöngye térsége következik.

A Hármashatár-hegy és a Guckler-kilátó széles budapesti panorámát ad, majd az út Virágos-nyereg irányában éri el a Rozália téglagyár térségét. Jó tömegközlekedésével és rövid hosszával ez az egyik legpraktikusabb első OKT-szakasz.

Az OKT-15 mindössze 22,6 kilométer, mégis több mint 1000 méter emelkedést tartalmaz. Pilisborosjenő térségében a Teve-szikla környéke, majd a Kevély-nyereg és Csobánka következik. Ezután a túra ismét jelentős szintet gyűjt.

Pilisszentkereszt térségében a Dera-szurdok a környék egyik legismertebb természeti látnivalója, majd a Zsivány-sziklák és Dobogókő felé újabb erős emelkedők jönnek. A táv alapján könnyű alábecsülni: a 1060 méter pozitív szint miatt ez fizikailag komoly egynapos etap.

Dobogókőről a Kéktúra a Visegrádi-hegység erdős belsején keresztül halad a Dunakanyar felé. A szakasz nem egyetlen fő látnivalóra épül: inkább hosszú erdei vándorlás, hegyháti tisztások és időről időre megnyíló panorámák jellemzik.

A célhoz közeledve egyre erősebben jelenik meg a Duna és a Visegrádi-hegység meredeken leszakadó pereme. Visegrádon a Kéktúra eléri a folyó nyugati partját. A következő szakasz már Nagymarosról indul, ezért a Duna átszelése külön logisztikai feladat.

Nagymarosról az út meredeken kapaszkodik a Börzsöny déli részére. A Hegyes-tetőn álló Julianus-kilátóból az egyik legismertebb Dunakanyar-panoráma nyílik, de innen a szakasz még csak elkezdődik.

A Börzsöny belsejében Nagy-Hideg-hegy és a 938 méteres Csóványos következik, majd hosszú erdei út vezet Nógrád felé. A 40,3 kilométer és 1745 méter emelkedés egyértelműen többnapos klasszikus szakaszt jelent. A nehezebb, hegyvidéki OKT-részek között ez az egyik legemlékezetesebb.

Nógrád után a Börzsöny magasabb hegyei gyorsan a háttérbe kerülnek, és megkezdődik a Cserhát hosszú átszelése. A táj alacsonyabb, de folyamatosan hullámzik: erdőfoltok, legelők, szántók és apró települések váltják egymást.

A Cserhát könnyen becsaphatja a túrázót, mert nincs benne egyetlen hatalmas emelkedő, mégis 59,2 kilométeren 1880 méter szint gyűlik össze. A szakasz erőssége nem egyetlen turistalátványosság, hanem a nyugodt, kevésbé zsúfolt vidéki túrahangulat.

Az OKT-19 a klasszikus felosztás leghosszabb szakasza, és 2400 méteres összesített emelkedésével a legszintesebb is. A Cserhát nem magas hegység, de a folyamatos fel- és lemenetek közel 74 kilométeren komoly fizikai terhelést adnak.

A szakasz kiemelkedő pontja Hollókő, ahol a világörökségi Ófalu, a vár és a környező cserháti táj együtt ad különleges élményt. A nagy hivatalos szakaszt érdemes több kisebb napra bontani, és a ritkább közlekedés miatt a napi végpontokat különösen gondosan megválasztani.

Mátraverebélynél a Kéktúra eléri a Mátrát, és azonnal megváltozik az útvonal karaktere. A 26 kilométerhez 1320 méter emelkedés tartozik, ami jól mutatja, hogy innentől már valódi hegyi etap következik.

A nyugati és központi Mátra hosszú gerincei után Galyatető a szakasz egyik fő magaslati pontja. A hegység sűrű erdei, magasabban fekvő nyergei és hűvösebb mikroklímája már erősen eltér a Cserhát nyíltabb dombvidékétől. Mátraháza jó közlekedési csomópont a következő etap előtt.

Mátraházáról a Kéktúra Magyarország legmagasabb pontjára, az 1014 méteres Kékesre kapaszkodik. Ez az Országos Kéktúra abszolút magassági rekordpontja, és az útvonal egyik legfontosabb jelképes állomása.

Kékestető után a Mátra keleti gerincei és sziklásabb hegyháti részei következnek. Sas-kő térsége szép panorámákat ad, majd az út fokozatosan Sirok felé ereszkedik. A 25,6 kilométer és több mint 1000 méter emelkedés komoly egynapos hegyi teljesítmény.

Az OKT-22 földrajzilag különösen érdekes: a Mátra magasabb tömbjét köti össze a Bükk térségével. Sirok sziklára épült vára már a rajtnál erős történelmi hátteret ad, majd az út alacsonyabb, nyíltabb hegy- és dombvidékre ér.

A 17,9 kilométer és 585 méteres szint a Kéktúra rövidebb klasszikus etapjai közé sorolja. Jó választás lehet önálló egynapos túrának, és logikus átvezetést ad a Mátra komoly gerinctúrája és a következő, hosszú bükki szakasz között.

A Szarvaskő és Putnok közötti szakasz a teljes Országos Kéktúra egyik leghegyvidékibb része. A Bükk magas átlagmagasságú erdőterületein, fennsíkjain és mély völgyein vezet keresztül, hosszú időre eltávolodva a nagyobb településektől.

A Cserepes-kő térsége és a Cserepes-kői-sziklaodú különösen jellegzetes bükki helyszín. A 62,2 kilométeres távhoz 2255 méteres emelkedés társul, így az OKT-23 nemcsak hosszú, hanem fizikailag is a legnehezebb nagy szakaszok egyike. Víz, szállás és napi végpont előzetes tervezése itt különösen fontos.

Putnok után a Bükk tömbje mögöttünk marad, és az út a Borsodi-dombság, majd az Aggteleki-karszt felé fordul. A térség mészkőalapú felszínformái, töbrök, nyílt gyepek és erdők teljesen más hangulatot adnak, mint az előző szakasz magas bükkösei.

Aggtelek, Jósvafő és Szögliget térsége Magyarország egyik legkülönlegesebb karsztvidéke. A Baradla-barlang külön látogatási program, tehát a Kéktúra nem barlangtúraként halad át rajta, de a felszíni karszttáj végig meghatározza a környezetet. A 62 kilométer és 1630 méter emelkedés itt is többnapos bontást kíván.

Az OKT-25 Bódvaszilastól a Szalonnai-karszt és a Cserehát ritkábban járt, aprófalvas vidékén vezet keresztül. Ez nem a Kéktúra legmagasabb része, de a 70,8 kilométeres hossz és az 1525 méteres emelkedés komoly többnapos vándorlást jelent.

A Cserehát hullámzó dombjai és kis települései után a Hernád völgyének térsége következik, majd feltűnik Boldogkőváralja jellegzetes sziklavára. A vár erős vizuális határpont: innen már a Zempléni-hegység tömbje következik.

Boldogkőváralja után az Országos Kéktúra belép az utolsó nagy hegységébe. A Zemplén hosszú, összefüggő erdői, vulkanikus hegygerincei, szűk patakvölgyei és ritkábban lakott részei vadregényesebb hangulatot adnak, mint a Cserehát.

Regéc térsége a szakasz egyik legfontosabb kulturális pontja. A vár magas hegyen áll, és jól érzékelteti a Zemplén domborzatának karakterét. Az 51,3 kilométerhez 1640 méter emelkedés társul, így a szakaszt érdemes több napra osztani, különösen akkor, ha a várakat és egyéb kitérőket is meg szeretnéd nézni.

A 27. klasszikus szakasz nem könnyű levezetés: 51,9 kilométer alatt 1845 méter emelkedést gyűjt össze. A Zemplén északi, határ menti vidékén hosszú erdei emelkedők és ereszkedések váltják egymást.

Füzér vára az egész Országos Kéktúra egyik leglátványosabban fekvő vára. Innen tovább a Nagy-Milic 895 méteres tömbje adja az utolsó komoly magashegyi jellegű akadályt, majd az út Hollóháza felé ereszkedik. Nyugatról keletre járva itt ér véget az 1171,6 kilométeres Országos Kéktúra; ellenkező irányban ugyanez természetesen a rajt.